Magyarországon több száz kisebb-nagyobb munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó cég és az általuk kikölcsönzött– a köznyelvben sokszor csak „kölcsönembereknek” nevezett – százezernyi munkavállaló várhat(na) jelentős változást egy törvénymódosítástól. A munkaerő kölcsönzés eredeti értelme abban áll, hogy rugalmasságot visz a munkaerőpiacra, megkíméli a cégeket a hosszas procedúrától, ha sürgősen munkaerőre van szükségük és álláslehetőséget kínál az alkalmi munkavállalónak, legyen az diák, vagy akár hosszabb ideje állástalan személy. Természetesen megszabadítják a cégeket attól a tehertől is, hogy a munkavégzés befejeztével fel kelljen mondaniuk, ugyanis a kölcsönző vállalkozások a kölcsönbe vevő helyett elvégzik a munkaüggyel kapcsolatos adminisztrációt, a toborzást, illetve akár a dolgozók szállítását is.

A magyarországi megvalósulása során az egyik - sajnos egyre meghatározóbb - célja a munkaerő kölcsönzésnek viszont az lett, hogy az általuk kiközvetített embereket az adott munkahelyen éhbérét, gyakorlatilag munkajogi és érdekvédelmi képviselet nélkül dolgoztatták, cserébe a legkisebb probléma esetén azonnal elbocsáthatták. Nagyon sok illegális foglalkoztató és kölcsönző cég bújt ez alá a forma alá, amit a nem túl acélos munkaügyi ellenőrzések miatt is megtehettek. A Jobbik is számos panaszt kapott ezzel kapcsolatban.

Bár a munkaerő kölcsönzésről szóló jogszabályokat többször módosították, a helyzet érdemben nem javult. Az áldatlan helyzetre –amely nemcsak nálunk alakult ki– az Unió döntéshozói is felfigyeltek.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve, 2008.november 19-én a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről kimondta, hogy az egyenlő bánásmód elve a kikölcsönzés első napjától általános szabályként érvényes. A tagállamoknak három éven belül saját, nemzeti jogrendjükbe be kell illeszteniük a 2008/104/EK irányelvet, vagyis ezt a feladatot ez év decemberéig a magyar parlamentnek is el kell végeznie.
Az irányelv tulajdonképpen azt mondja ki, hogy nem lehet egy adott munkahelyen dolgozó munkavállalók között az alapján különbséget tenni, hogy melyik, milyen státuszban dolgozik.

Tehát egyenlő munkáért, egyenlő bér járjon!

Erős lobbi indult meg a kölcsönző cégek felől a politika irányába, hogy a törvényalkotás folyamán minél jobban figyeljenek gazdasági érdekeikre, ugyanakkor a hazai érdekvédelem gyengeségét jól mutatja, hogy a kölcsönzött magyarországi munkavállalók százezres táborát nem képviseli országos szakszervezet, pedig ezt a kérdéskört – Ausztriához hasonlóan – csak egy országos hatáskörű Kollektív Szerződés tudná megnyugtatóan rendezni.
Nagy kérdés tehát, hogy a munkavállalókat ki fogja képviselni, mert a nemzetinek nevezett kormányra nem igen számíthatnak. Erről az indoklás nélkül elbocsátott köztisztviselők biztosan többet tudnának mesélni.

Bertha Szilvia
Jobbik országgyűlési képviselője
Jobbik Munkaügyi és Foglalkoztatási Kabinet

jobbik.hu