Először is engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy egy héttel ezelőtt megválasztottak a Kolontári vörösiszap katasztrófát vizsgáló bizottság elnökének. Bizalmunkat azzal szeretném megszolgálni, hogy mihamarabb megkezdjük a katasztrófa feltárására irányuló munkánkat. A bizottság a héten szerdán megtartja alakuló ülését, és ezzel végre a katasztrófa után mintegy 70 nappal az érdemi munka is elkezdődhet.

Érdemes azonban mindezek előtt kicsit a kulisszák mögé beleskelődnünk, hogy mi is vár ránk a következő hónapokban. Magáról a katasztrófáról, és közvetlen következményeiről rengeteget hallunk mostanság a médiában, engedjék meg, hogy én ez helyett inkább visszamenjek kicsit az időben, egészen 1995-ig, a Bakonyi család áldásosnak nem éppen nevezhető tevékenységének kezdetéig. Hamarosan az is kiderül, miért teszem ezt.
Bakonyi Árpád hobbija, saját bevallása szerint a környezetvédelem. Félek, azonban ez a hobbi túl sokba kerül nekünk, adófizető magyar állampolgároknak. Példaként hadd említsem, hogy a Bakonyi által vezetett Nitrokémia Zrt. a Tatai Környezetvédelmi Kft-vel karöltve a simontornyai bőrgyár 800 milliósra becsült kármentesítését 9 milliárdért szerezte meg. Nyilván ezt is a hobbi részeként.

1995-ben Horn Gyula felkérte az akkor munkanélküli vegyészmérnökként épp ráérő Bakonyi Árpádot, hogy a Hungalu Rt. élén vezesse le a magyar alumíniumipar teljes privatizációját. Az eredmény ismert: a becslések szerint több tízmilliárd forint értékű trösztöt tíz felé szabdalva kótyavetyélték el, kevesebb, mint kétmilliárd Forintért. Az új tulajdonosok közül dominánsan két család volt csak jelen az üzletágban, a Bakonyi klán, és a Gyurcsány-Apró klán. Mindeközben persze Bakonyi és Gyurcsány urak az ország leggazdagabb embereinek rangsorában igen előkelő helyre emelkedtek. Hogy mindez becsületes úton történt-e? Engedjék meg, hogy egy klasszikust idézzek: „Mi az hogy, nagyon is!”

Ennek jegyében az Ajkai Alumíniumipari Kft-t 1, 2 milliárd forintos becsült értéke helyett tízmillió Forintért kapta meg az Inotai Alumínium Kft, amely a MAL jogelődjének tulajdonában volt. A vételár megállapításánál a környezetvédelmi kötelezettségekkel csökkentették a cég piaci értékét, amely kötelezettségeket az iparágat bezsebelő elvtársak a mai napig sem teljesítettek. Mindez nagyban hozzájárulhatott azon katasztrófa bekövetkezéséhez, amely minden magyar embernek kárt okozott, de 10 ottani ember haláláért is felelős, ezért pedig nincs bocsánat!

A gátlástalan rablóprivatizáció a mai napig biztosítja a szocialista párt pénzügyi és gazdasági hátterét, egyben hozzásegítette őket ahhoz, hogy akaratunk ellenére még mindig a Parlament padjait koptassák. De kérdem én: mikor lesznek végre az elvtársak cellatársak is egyben?

Ahogy a Jobbik azt már a választási kampányban is ígérte: megkezdjük végre a valódi elszámoltatás!
20 évet a 20 évért!

jobbik.hu