A Jobbik Gyömrői Alapszervezete, megemlékezéssel egybekötött koszorúzást tart 2011 február 25.-én pénteken 19 órai kezdéssel Gyömrőn a Szabadság téren található  „gyömrői gyilkosságok” emléktáblájánál, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján. A rendezvényen részt vesz és beszédet mond Dr. Morvai Krisztina EP képviselő, továbbá a Jobbik Magyarországért Mozgalom több országgyűlési képviselője, valamint közéleti személyek. Meghívásra kerülnek az áldozatok még élő hozzátartozói is.

Gyömrői gyilkosságok: 

(nem lehet elégszer elmondani!)

1945 tavaszán bizonyítottan negyedszáz embert gyilkolt le az akkori gyömrői járásban a kommunista rendőrség tagjai és segítőik. Az áldozatok a helyi közigazgatási és egyéb hivatalok vezetői, az értelmiség tagjai és a kisbirtokosok közül kerültek ki. A járásban ők voltak az első halottak, akiket országszerte ezrek követtek – akiket, törvénytelenül, az önkény erőszakkal távolított el az élők sorából –. Futó Dezső, nemzetgyűlési képviselő, már 1945. május 18-án memorandumot intézett a nemzetgyűlés elé, melyben jelezte a bestiális kegyetlenségű, megfélemlítő célzatú gyilkosság sorozatot. Természetesen a kommunista párt funkcionáliusai megakadályozták a tárgyilagos tényfeltáró vizsgálat lefolytatását, a gyilkosokat, pedig mint magukközül-valókat óvták-védték a felelősségre vonástól. Bizonyítja ezt Ries István igazságügy miniszter 1946. jan. 3-án kiadott 534/946. I. M. VI. számú rendeletének 2. bekezdése. „Ebben az ügyben további rendelkezésemig sem letartóztatást, sem bármilyen nyomozási cselekményt nem szabad foganatosítani.”  A felelősségre vonást azt követően végleg berekesztette az 1948-as amnesztia rendelet. Futó Dezsőt 1952 ben az ÁVH letartóztatta kimondottan nem a gyömrői gyilkosságok nyilvánosságra hozatala miatt, azonban 1956 nyaráig fogva tartották. Gyömrő sorscsapása tovább fokozódott amikor a gyilkosok és cinkosaik saját tetteik miatt érzett bűntudatukban „megharagudtak” Gyömrőre, és Rákosi Mátyás arra vetemedett, hogy közölte nem akar a gyömrői járásról többet hallani. A pártkatonák intézkedtek. Gyömrőt megfosztották járási rangjától, ezáltal megszüntették a térségben addig betöltött vezető szerepét. Az eseményekről, 1992 március 31.-ig Dr. Török Gábor országgyűlési képviselő felszólalásáig még beszélni sem volt ajánlatos.

A hatalom birtokosaira jellemző, hogy míg a napjainkban is képesek széleskörű vizsgálatot tartani, és még Ausztráliából is kiadattatását kezdeményezni egy 90 év feletti embernek, aki állítólag 1944 ben részt vett egy gyilkosságban, addig a gyömrői gyilkosságok ügyét az 1948 as amnesztiára hivatkozva ejtik.

Ki kell mondanunk végre, hogy a magyarságnak is meg van a maga „vészkorszaka”! Ideje lenne végre megszüntetni a nemzetmegosztó kettős mércét!

A halottak nem viszik magukkal a becsületüket, de a bűnüket sem, az itt marad az élőknek, hogy kezdjünk vele azt, amit tudunk. Emlékezzünk közösen azokra, a bűntelen áldozatokra, akik mindent itt hagytak, amikor az erőszakos halál elragadta Őket.

Kérem, tiszteljék meg az áldozatok emlékét avval, hogy részt vesznek fáklyás megemlékezésünkön, hogy együtt hajtsunk fejet a névtelen és az ismert áldozatok emléke előtt.

Sas Zoltán