Ha a Magyar Nemzeti Bank nem lesz valóban a magyarok nemzeti bankja, képtelenség lesz kitörni az adósságcsapdából – mondta a bar!kád hetilapnak Rozgonyi Ernő. A Jobbik országgyűlési képviselője szerint nem lehet olyan költségvetést letenni az asztalra, amelyikkel szinte mindenki jól jár.

A kormány legújabb kommunikációja szerint a 2011-es költségvetés a megújulás, illetve a talpra állás költségvetése. Mennyi lehet ebben a valóság, és mennyi a marketing?

- Talpra állni finoman szólva is nehéz lesz. A társadalom, de a politikusok egy része sincs tisztában azzal, hogy Magyarország rettenetes állapotban van. Mindenekelőtt azokat a folyamatokat kell megállítani, amik ide vezettek, és csak azután lehet elkezdeni építkezni. Az építkezéshez, fejlesztéshez és átrendezéshez viszont pénz kell, s ez az, amiből most a legkevesebb van. A költségvetésnek egyetlen pozitívuma van, ami egyben a legreálisabb célkitűzése is, ez pedig a hiánycél három százalékon tartása. Ez nagyon fontos, mert ha a hiánycélt rendszeresen túllépik, azt vagy megszorítások, vagy újabb hitelek felvétele követi. Ezt az ország már nem bírja el, ezt el kell kerülni! Ez egy olyan külső kényszer, ami ellen nem tud a kormány mit tenni, hiszen ebben a kérdésben az Európai Unió és a Világbank is ráparancsolt a kormányra.

- A Jobbik beszélt először a „gazdasági szabadságharcról”. Ez most akkor az?

- Ha a kormány nem is szakított, de legalább felfüggesztette kapcsolatát a Nemzetközi Valutalappal, ez némi előrelépésnek tekinthető, de függetlenségről azért nem lehet beszélni. Nehéz arról beszélni, hogy valamiféle szabadságharcot vívnánk, mert ehhez nincsenek meg az eszközeink. Ugyan Orbán Viktor kijelentette, hogy az ország visszaszerezte önrendelkezési jogát, azzal, hogy ők kétharmados többségben vannak az Országgyűlésben, de hát erről szó sincs, hiszen nekik sincs önrendelkezési joguk egy sor témában, lásd például a hiánycélt. Az összes többi, amire épül ez az egész költségvetés, nevezetesen a belső fogyasztás megnövelése, a beruházások mértékének növelése, a GDP növelése, igen-igen ingatag alapokon álló dolgok, amik hipotéziseken alapulnak. Magyarul: ha ez, vagy az bejön, akkor ezek a mutatók teljesülhetnek.

- Elbírná az ország, ha emelkedne a hiánycél?

- Ha a hiánycél csak kis mértékben emelkedik, az nem tragédia, ezt ki lehet egyensúlyozni évek alatt. A lényeg, hogy ez a folyamat elér egy kritikus pontot, akkor megint hitelt kell felvenni és kezelhetetlenné válik a helyzet.

- Orbán Viktor azt mondta, egy évünk van rá, hogy kitörjünk az adósságcsapdából.

- Egy éven belül képtelenség kikerülni az adósságcsapdából. Annyit lehetne megtenni – már persze ha akarná -, hogy olyan beruházó csoportokat keressen a kormány, akik átvállalnák az euróban, vagy dollárban lévő kölcsöneink forintosítását. Ehhez azonban el kellene érni, hogy a Magyar Nemzeti Bank ne csak nevében legyen magyar, hanem valóban a magyar nemzet bankja legyen, mert e nélkül ez nem működhet. A nemzeti banknak húsz éve semmi köze ahhoz, ami nemzeti, ami magyar, pont, mint az Alföldi Róbert vezette – szintén csak nevében – Nemzeti Színház. Olyan emberek vezetik ezeket az intézményeket, akik elkötelezettek ugyan, csak véletlenül sem a magyarság irányába.

- Mi a helyzet az olyan támogatásokkal, mint a II. Széchenyi Terv?

- Persze, ezek nagyon szép dolgok. A Fidesz azt mondja, hogy a kis- és középvállalkozásokat akarja támogatni, a magyar kis- és középvállalkozóknak viszont nincs saját tőkéjük. Tehát, ha be akarnak lépni egy Széchenyi Terv által kínált lehetőségbe, akkor kölcsönt kell felvenniük, hogy a saját részt biztosítani tudják. Igen ám, de nem lesz kölcsön, mert a Magyar Nemzeti Bank nem expanziós politikát folytat, mint amilyet a kormány elkezdett, hanem restrikciós politikát, vagyis ha az infláció csak egy kicsit is elkezd lebegni felfelé – márpedig a kormány intézkedéseiből következhet ez -, abban a pillanatban tovább emeli az irányadó kamatot, ami azt jelenti, hogy olyan feltételek mellett adnak kölcsönt a külföldi bankok, ami vállalhatatlan. Ebből pedig az fog következni, ami az I. Széchényi Tervnél is, vagyis, hogy ezeket a lehetőségeket elsősorban külföldi cégek fogják kiélvezni. Azaz külföldi cégek még kapnak egy kis ingyen támogatást.

- Nem veszélyes ez?

- De, hiszen az a folyamat, ami elindult húsz éve és idáig vezetett, annak az egyik alapvető összetevője az, hogy mindenünket átengedtük a külföldi tőkének. Nincsenek termelőeszközeink, nincs feldolgozóiparunk, nincs semmink a világon, mert minden idegen kézben van. A magyar vállalkozó is inkább csak bedolgozó lehet diktált áron, diktált feltételek mellett. Ebbe már több vállalkozó belehalt. Szó szerint.

- A kormány a parlamenti vitában is folyamatosan azt sugallja, hogy intézkedéseikkel gyakorlatilag mindenki jól jár majd. Létezik ilyen?

- Ez abszurd. Ilyet még akkor sem lehet csinálni, ha a költségvetésben többlet van, nem hogy akkor, amikor hiány van betervezve.

- Kicsit elrugaszkodva a költségvetéstől: van arra esély, hogy állami szinten elherdált javainkat, gyárainkat, földjeinket visszaszerezzük?

- Valamiféle felülvizsgálat most is folyik, de mivel ezt a Fidesz vezeti, félek tőle, hogy ez valójában csak propaganda ízű dolog. A privatizáció teljes körű felülvizsgálatára volna szükség, ami nagyon nagy munka, de meg kell csinálni! A nemzetközi jog is ismer olyan megoldásokat, amik mellett a szerződések többségét nyugodtan semmissé lehetne nyilvánítani. Ez állami akarat kérdése. Szerintem többek között ezen fog eldőlni az, hogy kit is szolgál valójában az Orbán-kormány.

A cikk megjelent a bar!kád hetilapban.