Trianon kapcsán napjainkban is nagy a bizonytalanság. Sokan ma is románnak nevezik erdélyi magyar testvéreinket, mások nem is tudják, hogy mi történt Trianonban, vagy egy „régen volt” felkiáltással elintézik a kérdést. Sajnos a „liberális” politika gondoskodott arról, hogy ebben a kérdésben se lehessen nemzeti egyetértés. Tette ezt azért, mivel nem érdeke, hogy legyen egy erős, nemzeti összefogáson alapuló Magyarország a Kárpát-medencében.

Trianon nem csupán egy történelmi pillanat, hosszú út vezetett oda. A folyamat a liberalizmus születésével kezdődött el 1848-ban, majd folytatódott és kiteljesedett a kiegyezés után. Magyarországon 14 nemzetiség élt együtt évszázadok óta, de a Magyar Királyság soha nem folytatott elnyomó politikát – hiszen akkor nem maradtak volna meg nemzetiségei, és nem hullott volna szét - . Gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha a Magyar Királyság olyan kisebbségi politikát folytatott volna, mondjuk 200 éven keresztül, mint amilyet folytat ma, vagy folytatott az elmúlt évtizedekben Szlovákia vagy Románia!? Ki merem jelenteni, ha ez így lett volna mára a Kárpát-medence szín magyar lakta terület lenne!

Azonban nem így történt. A kisebbségek idővel a fejünkre nőttek, kértek, követeltek, elvettek. A folyamatra sajnos napjainkban is tudunk példát mondani! Az 1918-19-ben lezajlott bolsevista lázadást, terrort és 133 napos országbitorlást kihasználva szétmarcangolták a környező népek országunkat és Trianon kapujában találtuk magunkat. Ne feledjük, hogy a trianoni döntést azok az Antant szövetségbe tömörült, magukat műveltnek hívó nyugat-európai államok és szövetségeseik hozták, akik azóta is, ha más néven is, de meghatározzák kontinensünk mindennapjait. (NATO, ENSZ, EU.)

1920. június 4-én a diktátum aláírása után az ország összes harangja zúgta órákig fájdalmas tragédiánkat. Az utcákon ismeretlenek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és a templomok is síró emberekkel teltek meg.

Idegeneké lett a Szent Korona földjének kétharmad része, rajta a magyar lakosság egyharmadával. A szántóföldek 60%-a, az erdők 88%-a és vele egy világrend, egy jól működő rendszer veszett el.

De ahogy a mondás szól: „Elment orosz, török, Trianon sem örök!”

Trianonnal a gyász mellett két nagy tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Az ország-csonkítás utáni két évtized megmutatta, hogy az ország legyőzve, elárulva, megcsonkítva és megalázva is fel tud állni a sárból, ha megvan a kellő szándék. És milyen érdekes ez a 20 év nem az a 20év! Az elmúlt két évtized az elmulasztott lehetőségek ideje volt. Ma a nemzetrombolás kérdése sajnos nagyon is aktuális! A másik: a kultúra átmentése. Enélkül az elszakított részeken is a csonka országi erkölcsi mélypont uralkodna. Az elnyomatás ébren tartotta elszakított véreinkben a magyarság élni akarását.

Az ország depressziós és összeomlott állapotából való felemelkedése nem történt volna meg, ha nincs az a politikai vezetés, akiknek irányításával talpra állt hazánk és újjáéledt nemzeti öntudatunk.

De milyen tisztelet és megbecsülés övezi annak a kornak a nagyjait, akikre a legbüszkébbeknek kellene lenünk? Horthy Miklós, Teleki Pál, Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Gömbös Gyula és még számos nagyságunk lett a Horthy-korszakból méltatlanul elfelejtve, vagy szándékosan lejáratva, bemocskolva.

Ma a véres ország-csonkítás orvoslása helyett megvetjük a Kárpát-medencében velünk élő népeket, mondván barbár, hálátlan rablók! Mintha a trianoni gyalázat nem mindannyiunk közös baja volna. Az indulatok persze jogosak, hiszen mély és lüktető a fájdalom. De a korábban békében élő népek ma sandán gyanakodva méregetik egymást, azt lesve ki vágja a másik hátába a tőrt. Súlyos hibát követünk el, ha a kizárólag a környező népeket azonosítjuk az őket megjelenítő államok politikájával, sőt tévedés azt gondolni, hogy ezen államok rossz, gonosz politikát folytatnak. Nem, ők csupán nagyon is egészségesen sajátjaik jövőjét igyekeznek biztosítani.

Ellenben Magyarország súlyosan beteg, hiszen önsajnálata nem párosul önvizsgálattal. Ha lesz végre olyan magyar állam mely fölismeri a magyar érdeket és lesz végre olyan nemzeti kormány aki  harcol is érte, akkor valósulhat meg az a kulturális és gazdasági erőfölény, mely a Kárpát-medence újraegyesítéséhez vezet!

Trianon napjainkban is velünk él. Trianon, hogy a magyar történelem emlékei pusztulnak. Trianon, hogy egyre gyorsuló ütemben fogy a magyarság. Második Trianonként kell megélnünk, hogy 30 éve apad a magyarság lélekszáma békeidőben a megcsonkított ország határain belül is. A magyar gyerekek születésszáma csökken, fiataljaink elhagyják hazánkat egy kiszámíthatóbbnak tűnő élet és egy jobban megfizetett munka reményében. Csonka Magyarország földjeinek csaknem harmada külföldi tulajdonban van. A termőföld- és vízkincsünk megtartásáért vívott háborúban nemzetünk egyelőre vesztésre áll. A várakozásokkal ellentétben az új alaptörvényünk sem tartalmazza földjeink magyar kézben tartását, a megkérdezett lakosság véleménye ellenére, valamint az országgyűlésben a Jobbik kezdeményezésére megtartott névszerinti szavazás ellenére sem. A földmoratórium lejártával pedig a földjeink további felvásárlása várható, ezzel a gazdaságunk alappillére a mezőgazdaságunk teljes megszűnése előrejelezhető.

Jelenleg a kormányzó erők akarata és hatékony tettei helyett üres színjátékká silányodott szándék látszik. Történelmi jogfolytonosságunkat célzó dokumentumunk is legfeljebb nevében és hitvallásában ünnepélyesen emelkedett alkotás, a nemzeti felemelkedés esélyeit aligha hordozza magában, sőt alaptörvényünk további feszültségeket fog gerjeszteni.

Hideg fejjel átgondolt nemzetstratégiára van szükség. A cél nem is lehet más, mint Trianon felszámolása. A revízió bekövetkezéséhez először egy történelmi kiegyezés keretében Csonka-Magyarországon kell helyre állítani az 1945-ben megszakadt magyar államiságot.

Egy nemzet ereje mérhető a nemzeti öntudatának szintjén. Történelmi példa, hogy 1941 és 45 között az összes filmhíradó azzal a kiírással kezdődött Erdély Magyar! Amit pedig 1000 éven át összekovácsolt a történelem, azt 91 év ártó szándékú züllesztő politikája nem rombolhatja szét csak ha hagyjuk, de ezt a szívességet nem tesszük meg!

Örömmel tölt el, hogy látható már a magyar nemzeti öntudat újraéledése, és örömmel tölt el az is, hogy a magyarság ellenségein látható már a borzongás, mely a nemzetünk ellen elkövetett bűneik miatt magukban hordott félelem első jele! Ma a nemzetünk megcsonkításának emléknapján üzenem, hogy lesz még magyar feltámadás!

Sas Zoltán, Gulyás Zoltán